Részlet...
/Ann/
.... És az ajtón beléptek az én drága szüleim... igaz szinte egész életemben tojtak rám... Látni se bírom őket.
Kevin látta rajtam, hogy nem szeretnék velük akár egy szót is váltani, így megfogta a kezem és a szüleim felé fordult.
- Azonnal hagyják el a kórtermet, Ann nem szeretne magukkal beszélni. És azt sem értem, hogy ennyi idő után miért is kíváncsiak rá?- láttam rajtuk,hogy lefagytak. Megszólalni nem tudtak, csak hápogtak.
- De mégis, hogy veszed a bátorságot arra ,hogy kiküldj minket a lányunk szobájából??-találta meg a hangját drága anyám.../remélem érzitek az iróniát..szer.megj../
-Mert nekem jogom van hozzá, hogy a MENYASSZONYOM szobájából bárkit is kiküldjek, ha úgy találom, hogy hátráltatja a gyógyulását.- úú mennyire jól esett, hogy így kihangsúlyozta, hogy a menyasszonya vagyok.
- Szóval most hagyják el maguktól a termet vagy hívjak egy őrt aki segít ebben??
Na végre elmentek, lélegeztem fel. Sajnos nem tartott sokáig. Amikor megláttam, hogy nyílik az ajtó megijedtem, hogy visszajnnek jelenetet rendezni. De nem ők voltak azok, hanem Kevin szülei. Amikor meglátták, hogy Kevin mellettem ül és fogja a kezem, elmosolyodtak.
- Nem Ann szülei távoztak az előbb?? Mintha nagyon feldúltak lettek volna? Valami gond van fiam??-árasztotta el kérdéseivel a fiát.
- Szia anya. De Ann szülei voltak, és igen gond az van, de ezt majd otthon megbeszéljük.
-Ann szeretném bemutatni a szüleimet, David és Christina Ross. Anya , Apa ő a menyasszonyom Nicol Annamarie Koller.
Sziasztok... tudom rég hoztam ide részt... sűrű elnézéseteket kérem... nyitottam egy új blogot, amit egyedül írok /oldalt találjátok/ és fent van a 3.fejezete... viszont erre a blogomra keresnék társírót... aki kedvet érez hozzá, jelentkezzen.... :D pussza Viki
